Szüret_2011

Múlt hétvégén ismét szüretre voltunk hivatalosak, ezúttal is Ecsérre.

A gimis szülinapi ünnepségem miatt, csak szombaton korán reggel indultunk le, Zőőd nevű barátunk társaságában.

Az úton, azt leszámítva, hogy Lilike végig nyivákolt (hiába, ha autóba ülünk, azonnal izgatott lesz, mert tudja, hogy vmi nagyon jó fog következni; s mivel hajnalok hajnalán indultunk, esélyünk sem volt, előtte lefárasztani a Drágaságunkat..) és eltévesztettük a füredi lehajtót, ami miatt jó 3/4 órával később értünk le, minden rendben volt. És csak ott derült már ki, hogy a barátunk a tárcájával együtt, az összes iratát otthon hagyta. :D

De ahogy leértünk, mintha egy másik világba csöppentünk volna! A nap egyre magasabban járt, kellemesen meleg, őszi idő volt, ragyogóan sütött a nap és végre az imádott barátaink között lehettünk.

Nem Lilkó volt az egyetlen kutya, Cukiék is hozták a kis loncsos Bazit. :) Hogy ezek mit műveltek már megint?!

Nagy szerelem van kettejük között, remélem ez így is marad. Bazika  még csak 5 hónapos múlt, ennek ellenére már kezd "férfiasodni". De hiába, Lili lenyomja. Itt a kor a döntő. :) Nemsokára Bazika is ivartalanítva lesz, így remélhetőeg a hágó mozdulatai is elmaradnak.

Érkezés után nemsokkal elmentünk Cukival meg a kutyákkal a közeli templomromhoz, hogy a kutyuk ne legyenek láb alatt. Csuda jó volt a cirogató napfényben csajos dolgokról beszélgetni, miközben a kutyák zerge módra ugráltak a romok között. :)

A sétából visszaérve nagyjából 2 óránként rájuk jött az 5 perc, és akkor ment a birkó, míg bírták szuflával. Természetesen Bazi volt az, aki általában kezdeményezte a "bunyót", de a törölközőt is mindig ő dobta be. :)

Szívmelengető látni, hogy a kezdeti megilletődés után milyen szoros kapcsolat alakult ki a két kutya között. Lili anyja helyett anyja a Bazinak, és nagyon ügyesen tanítgatja neki a játékszabályokat. Mindezt a lehető legkövetkezetesebben és leggyengédebben. Tökéletes teremtmények a kutyák, és arra kell törekedni, hogy mi emberek ne rontsuk el őket!

A tényleges szüret viszonylag hamar lezajlott, délre a tőkék megkönnyebbülten sóhajthattak fel.













A kemény meló viszont még csak most kezdődött!

A darálás, a préselés, másodpréselés, közben a must bekeverése, stb. Nem értek hozzá, és őszíntén bevallom, most sem én voltam a munka hőse. Minden dícséret a fiúkat illeti, égett a kezük alatt a munka, így nem sokkal sötétedés után már vígan ülhettük körül a tábortüzet.

Mint mindig, most is ment a hülyéskedés egész nap! Imádom ezt a hangulatot, a néha idióta poénokat, egymás ugratását és a sok röhögést. Persze munka közben fogyasztottunk rendesen és ittuk a jó kis fröcsiket. Naná, hogy a tavalyi borból! :D

Az egésznapos friss levegő és a munka (mentségemre legyen mondva, a szüreti teendőkben ugyan nem jeleskedtem, de a mandulát egész nap szorgalmasan gyűjtögettem!) megtette hatását, gyerek volt még az idő, mikor kidőltünk. Bekuckóztunk a kisházban a lépcső alatti ágyra, a kutyusok pedig melletünk szenderedtek el. Mire mindenki elhelyezkedett az emeleten is, Álomország kapui hívogatóan nyitottak felém, mikor egyszercsak öklendezésre riadam fel. Naná, hogy a Lilke készül kidobni a taccsot, és hát nem voltam elég gyors, sikerrel járt. Sejtettem, hogy nem lesz jó vége az egész napos szőlő zabálásnak, bár azt hiszem az i-re a pontot a tábortűz körüli eszetlen rohangálás tette fel.

Gyors takarítás, Lilkó kizavarása a kertbe, folytassa ott, ha még van benne valami, majd újabb elhelyezkedés, lámpakapcsolás, és gyors álomba zuhanás.. lett volna, ha nem riadok megint arra, 5 perc eltelte után, hogy Lili ismét öklendezik. Nah villámgyorsan kiugrottam az ágyból, kiebrudaltam a Lilit (most több sikerrel jártam), majd közöltem a Lacival, h ez most az ő köre lesz.. A darabos összetevőktől az előző körben már megszabadult, most egy kis trutyit küldött még utánuk.

Újabb takarítás, kis szellőztetés, majd végre elhelyezkedhettünk, ezúttal végleg. A kutyák is megtalálták egymás mellett a helyüket, és mindenki szépen elaludt.

Én az éjszaka egy pontján ellenállhatatlan vágyat éreztem, és magam mellé vettem Lilikét. Az alapból egyszemélyes ágyon, a balomon a Lacival ez nem volt egyszerű mutatvány, de legalább néhány órán át összebújhattam az én nagyon okos, és gyönyörű kiskutyámmal.

Hajnalban persze leküldtem (elég kelletlenül ment le, és többször megpróbált visszamászni..) és ismét bebizonyosodott számomra, hogy muszáj következetesnek lenni velük, mert úgy látszik két óra ágyban alvás is elég nekik az elszemtelenedéshez..

Reggel még elpakoltuk a szüreti maradványokat, kitakarítottuk a kisházat, összepakoltuk a cuccainkat és elindultunk hazafelé.

Füreden megálltunk egy fagyira és egy kávéra, kihasználva a nap utolsó meleg sugarainak simogatását.

A hazaút zökkenőmentesen telt, hol a Laci, hol én bóbiskoltunk el, még szerencse, hogy Zőőd barátunk, végig ébren maradt. :) Lilkének pedig, ahogy sejtettem is, egy hangját sem lehetett hallani. Egyik oldaláról a másikra dőlt, és nem győzött hozzám simulni.

Tökéletes hétvége volt!

A képekért köszönet Gagának!