7 hónap után

Mit is mondhatnék? :)

Eltűntem, mint szürke szamár a ködben. Olyan más témák kötötték le az agyi kapacitásomat, amik mellett egyrészt Lilire is kevesebb idő jutott, másrészt olyan nyomasztóan hatottak rám sokszor, hogy nem tudtam ugyanolyan önfeledtséggel megtalálni az örömet a kutyás a hétköznapokban, és azok megosztásában.
Pedig Lili ebben a nehéz időszakban is sok vidám percet tartogatott számunkra. :)

2013 azonban nagy meglepetéseket tartogat számunkra, eddigi világunk garantáltan kifordul a sarkaiból. Semmi sem lesz ugyanolyan, mint eddig. A világ legszebb és legokosabb kiskutyájának Lilinek, ugyanis hús vér embergyerek kistestvére születik márciusban. :D Egy hugica, akit Jankának fognak hívni.

Így nem csak kutyások leszünk, hanem kutyások és gyerekesek. :)
Egyelőre nem izgulok, sőt izgatottan várom a nagy találkozást, és szinte minden nap elmerengek, hogy vajon Lili mennyit érzékelhet a hasamban fickándozó kisgazdiból.
Annyi előnye már mindenképpen származik a dologból, hogy délutántól lefekvésig, bejöhet a lakásba, amivel felkészülünk arra, hogy hogyan kell majd viselkednie, ha már baba is lesz. Valamint a különböző érveink mérlegelése után úgy gondoltuk, hogy azt szeretnénk, ha Janka igazán együtt nőhetne fel Lilivel, ez pedig csak úgy kivitelezhető, ha a kutyával nem csak jövet-menet a lépcsőházban, vagy séta közben találkozik. Egyelőre működik a dolog, nincs hiszti az esti kimenetelből, és ajtónyitásra sem sprintel be azonnal, pontosan tudja mikor jöhet és mikor nem. De ezen nem is vagyok meglepve, hisz Lili továbbra is szédületesen okos. :)

Remélem a nagy változások mellett lesz időm megosztani a kutyás-gyerekes lét örömeit és megpróbáltatásait is. :)

Éljen a munka ünnepe, avagy egy tökéletes hosszúhétvége

A május 1-i hosszú hétvégét a Káli túrával kezdtük, ami idén is szuper jó volt! Igaz a kismamákra, és kisgyerekes családokra tekintettel csak a 15 km-es túraszakaszra mentünk, azt is hosszú pihenőkkel meg-megszakítva, így inkább egy kényelmes séta volt, mint túra, mégis szuper jól éreztük magunkat.
Az idei év legmelegebb hétvégéjét sikerült kifognunk, picit meg is pirult a nyakunk és a vállunk. De végre nem vagyok hypo reklám. :D Lilikének viszont sok volt ez a hirtelen jött kánikula, így amilyen gyakran lehetett, bevizeztük a bundáját. Meggyőződésem, hogy ez jó neki, mégse szereti.. :P

A jó idő, a jó társaság, és a remek program mellett, történt még valami, ami megkoronázta a hétvégét. Találkoztunk Blankával és az új kis családjával. :)
Szívmelengető volt látni, ahogy örültek egymásnak Lilivel, és az is, hogy nekünk is mennyire örült és hízelgett. :) Blanka alapvetően jól nevelt, a gazdik nagyon igyekeznek, és ügyesen is csinálják, Blanka már őket tekinti a gazdijainak, de mégis, sztem egy kicsit el van kapatva a kisasszony.. :P
Sebaj, ez már nem a mi gondunk (és különben sem csak úgy lehet kutyát nevelni, ahogy szerintem jó, úgyhogy fejlődik az elfogadó énem! :) ), és a lényeg, hogy az új családjával gördülékenyen telnek a héköznapok. :) Már a chip átírása is megtörtént, így Blanka teljes értékű családtaggá vált.
Minden jó, ha a vége jó! :D

A hétvége másik felét Gödön töltöttük és a kisebbik nővéremék kerti partyt tartottak. Grilleztünk, iszogattunk és szuperül éreztük magunkat. A kutyák is elvoltak, bár az új családtag Lara, és a másik nővéremék Bertije még nem kötöttek életreszóló barátságot. Ennek leginkább az az oka, hogy apu túlságosan aggódik az ő "kiskutyájának" a lelkivilágáért, és nem hagyja hogy egymás közt, kutyamódon rendezzék le a ki a főnök játszmát. De majd ez is alakul.

Másnap, vagyis május 1-én, lementünk a Dunára, családostul, kutyástul és egy hatalmasat sétáltunk. :) Levezetésként pedig ittak a fiúk egy sört, mi pedig anyuval hekkeztünk. :)



A Lilike kipróbálta a vizet is, úszott nagyokat a bedobott faágak után. :)



A Lara és a Maja pedig kintről szasszerolták, és mikor már elérhető közelségbe szállította Lili a faágakat, akkor jól elvették tőle. :)



"Hélóóóó anyukám, az az én botom!"



"Maja, megvan a szajré, futááááás!"



Ezt "megbosszulandó" partraszállást követően óriási rohangálást tartottak és csak úgy cikáztak az aljnövényzetben.

Az egyik partszakaszon, elég meredek partleszakadások vannak, amit Lili és Maja, simán, egy elegáns ugrással vettek, szinte úszva a levegőben. Lara pedig ugrott utánuk, valószínűleg önkép zavara van, és nem mérte fel, hogy az ő 40 kg-os teste nem fog olyan elegánsan úszni a levegőben, így szegényem orral landolt, és utána inkább nem is próbálkozott többet a nagy ugrással. Kívűlről mindez rém vicces volt. :D

Kedden dél körül jöttünk haza, és vasárnapi hangulatban végiglustálkodtuk a nap hátralevő részét. Szuper hétvége volt!

Mindennapok

Holnap lesz 4 hete, hogy örökbe adtuk Blankát. Hazudnék, ha azt mondanám, nem hiányzik, de akkor is, ha vitatnám, könnyebb így az élet. :D
Az új gazdijai már többször írtak beszámolót, és mindig csak mosolygogni tudtunk, hiszen annyira blankásan viselkedik ott is. És mintha megváltozott volna arca, olyan más lett. Révbe ért. :)

Lilivel pedig csupa öröm és boldogság az élet. :)
Azt leszámítva, hogy megint el kellett mennünk dokihoz, erősödött ugyanis a lábnyalogatása. A kiműtött bűzmirigyével minden rendben, az már nem lehet ludas ebben.
A doki javasolt egy szteroid injekciót, hogy egy kicsit megnyugodjon ott a bőr neki, és azt mondta, hogy most egy hétig minden nap, vagy kétnaponta, mossuk meg a lábát dermilen samponnal.
A szuri hatása is kb egy hétig tart majd, így talán kicsit megnyugszik a bőrirritációja. Lehet, hogy azok a növények, amikre allergiás, most virágoznak, és emiatt erősödtek fel a tünetei. Ki tudja?
Ettől a tehetetlenségtől időről időre elkeseredem, de aztán erőt veszek magamon, és megpróbálunk mindent megtenni, hogy Lilinek jó legyen.

Egy hét múlva megyünk kontrollra.

Húsvét

Idén először készültem igazán a Húsvétra. (És már most zsong a fejem a rengeteg ötlettől, amiket jövőre szeretnék megvalósítani! :D)
Tojásokat díszítettem, barkát szedtem tesómék háza mögött a patak parton, tojásfészket csináltam az asztalra, sőt még kalácsot is sütöttem. És annyira jó érzés volt ünnepi díszbe borítani a saját, egyre szépülő és otthonosabbá váló lakásunkat. :)
Rengeteg ötletem volt, internetről, újságokból inspirálódtam, és valamiféle belső megnyugvást éseztem készülődés közben. Egészen más így, magunknak csinálni, és szuper érzés volt, hogy láthatóan a férjemnek is tetszett az ünnepi díszbe öltözött otthonunk. :)

A húsvéti hétvégén persze anyuékat is meglátogattuk, és a vasárnap egy szuper hangulató, igazi olaszos családi öszzejövetelben teljesedett ki. Összes tesó, összes férj, összes gyerek, és még a Györgyikéék is, akik anyuék barátai, nekem meg olyan pótszülő félék. Főleg a Györgyike, ő olyan, mintha a második anyám lenne. Hangzavar a köbön! :D

Ennek ellenére sikerült szuperül feltöltődni, hétfőn pedig még egy hatalmasat aludtunk is! :)

Csak egy pillanatkép!

Things I Love Thursday #7

• Blanka szerető, remélhetőleg végleges gazdikhoz került (ez a hír mindent vitt a héten :D)
• Apukámék is beléptek az örökbefogadó gazdik népes táborába, emiatt nagyon büszke vagyok rájuk! (Az előzmények szerkesztés alatt állnak.)
• hosszú hétvége
• gyönyörű babák születtek múlt héten a társaságunkban (Isten hozott Lili Nóra, és téged is Matyi!)
• 2 tejfakasztó (az egyik sikeres, a másik még folyamatban)
• Lilike bűzmirigy műtétje úgy tűnik jól sikerült és a sebe gyönyörűen gyógyul. Ma megyünk varratszedésre is!
• virág átültetés, kertészkedés, miközben a nap melegen simogatta a hátamat :)
• a hosszú hétvége alatt jutott idő lustálkodásra is, mégsem volt lelkifuri, amiért nem csináltam semmit :)

Hírek Blankáról

Szombaton, a nagy "eljövünkhátrasenézünknehogymegszakadjonaszívünk" következményeként otthagytuk Blanka régi pórázát. (Azt nem adtuk oda, mert az igazából Lilié, és nem árt két póráz a háznál.)
Még utánunk telefonált Roland (és Bogi, a két új gazdi), de már a villamoson ültünk, így megbeszéltük, hogy majd valamikor átugrik vele.
Legnagyobb örömünkre ez a valamikor, vasárnap este volt. :)
Természetesen addigra már tövig rágtuk a körmeinket, hogy szombat délután óta (!) miért nem telefonáltak. Biztos valami baj van! Vagy lehet nincs baj. Jaj csak meg ne gondolják magukat!
Paráztunk na! :D
De mikor vasárnap este befutott Roland, arcán széles vigyorral, akkor eléggé megkönnyebbültünk, mikor pedig elkezdte mesélni az első közös éjszakájukat, az első közös sétájukat, és úgy egyáltalán a kezdődő közös életük apró kis csodáit, akkor végleg legördült a mázsás kő a szívünkről.
Blanka, mint mindig, náluk is igyekszik a lehető legjobban megfelelni. :) Szótfogadott nekik már az első sétánál, és a szobatisztasággal sem voltak gondok. Jah, és szépen bevacsorázott, vagyis minden jel arra mutat, hogy viszonylag zökkenőmentesen vette a váltást. Ez számunkra is nagy megkönnyebbülés volt.
Szombat éjszaka azért téblábolt egy picit a lakásban, meg sóhajtozott nagyokat, de hát ennyi belefér, mi is sóhajtozunk nagyokat, mióta nincs velünk..
Azóta nincs hírunk Blankusról, de meg is beszéltük az új gazdikkal, hogy nem várunk tőlük napi jelentést, csak ha úgy érzik, hogy van kedvük, vagy esetleg olyan kérdésük merül fel, amiben úgy érzik tudnánk segíteni.
Néhány hét, vagy inkább hónap múlva pedig, mikor már erősebb lesz köztük a kötődés, akkor összehozunk egy találkozót, mikor is újra megdögönyözhetjük Blankát, és arcunkat a puha bundájába fúrhatjuk.