Blanka megérkezett

PÉNTEK:

Alig bírtam aludni, nagyon izgatott voltam Blanka érkezése miatt.

SZOMBAT:

(Délutánra kicsit morcis lettem, a szomszédunk ugyanis mégsem jött ki a Zorával a Ligetbe, mikor találkoztak a kutyák.)

Lilivel nem volt gond, sőt inkább Blanka volt undok, de hát ez érthető, szegénnyel eddig nem sok jó történt életében. Az első benyomásom amúgy az volt, hogy: "Te jó ég, de dagadt ez a kutya!"
A második pedig az, hogy mennyire cuki és milyen puha szőre van. :)

Blanka az emberek felé nyitott, bújós kutyuska, de Lilike vehemenciája elől inkább elbújdosott és húzogatta az ínyét. Kiderült, hogy az örökbefogadóknál valószínű pluszba szerzett egy kutyaharapást a bal combjába, a füle meg trutyis, csepegtetni kell bele.

Blanka rövid élettörténete néhány mondatban:

Dömösön kóborolt egy foxiféle barátjával, bal első lábán egy nyílt sebbel, aminek következtében az egyik lábujját és a farkaskörmét amputálni kellett, mert menthetetlen volt. A műtét jól sikerült, Blanka szépen használja a lábát, kicsit kapkodja, de valószínű inkább csak a rossz élmény, mint a fájdalom miatt.
Befogásakor vemhes volt, ezért még azon nyomban az ivartalanítására is sort került.. (Szomorú, de még így is ez a kisebbik rossz.)
A lábadozása alatt a megtalálója, Heni vigyázott rá, de hozzá, a három saját kutyája mellé, sorra jönnek az ideiglenesek, ezért Blankát, gyógyulása után, örökbe adták vidékre.
Innen került hozzánk. Az örökbefogadó ugyanis visszaadta, mert megrágott valamit a kertben. (No komment, jobb is, hogy visszaadta..)
A hozzánk kerülése előtti éjjel Blanka elszökött, de szerencsére reggelre hazament. És gazdagabb lett egy combharapással, de seb gyógyultsági foka miatt, nem hiszem, hogy a kóborlás alatt szerezte. Inkább az örökbefogadó saját kutyái okzhatták neki a sérülést.
De szerencsére már ez is gyógyulóban van.

Ilyen előélettel került hozzánk, ez a kis dagadt, fekete szőrcsomó. Aki félt, de közben bújt is.
A Heniék még hazavittek minket a Ligetből, kíváncsiak voltak, mégis hová kerül a védencük. A körvasút mellett, már a Zora is ott volt, szaglásztak, de nem volt kontakt. A látszólagos békességre való tekintettel hazamentünk. Heniék el, mi még a kertben felügyeltük a kutyákat. És akkor megtörtént az, amitől féltem. A Zora rárontott a Blankára. Nagyon megijedtünk, de szerencsére nem lett baj. Viszont kis idő múlva az eset megismétlődött. :(
A Zoli estére becsukta a Zorát, fent pedig szépen mindkét kutya elhelyezkedett. Az éjszaka békességben telt. Blanka nem vacsorázott.
Kérdésessé vált Blanka további maradása.

VASÁRNAP:

A Lilivel kimentem anyuékhoz Gödre, végiglátogattam a tesóimat és jól megölelgettem a szüleimet. Rég láttuk egymást.
A vonaton felhívtam a Henit, és elmeséltem neki a tegnapi történéseket. Abban maradtunk, hogy próbál keríteni új ideiglenes gazdit, hétfő estig pedig óvjuk a Blankát, nehogy a Zora bántsa.
Eközben a férjem itthon maradt a Blankával, és egész nap kint dolgozott a kertben. Fél szeme a kutyákon, de csak éberen, nem fürkészve, és így a Zora meg Blanka szépen lassan összeismerkedett. Blanka még mindig bizalmatlankodott kicsit, de Zora már csak annyira fitogtatta az erejét amennyire kellett, nem volt agresszív.

Hazaérkezve a Lili is becsatlakozott a bandába, és nem volt semmi gond. Úgy tűnik mindenki megtalálta a helyét ebben az új felállásban.
Nagyon örültünk, de nem voltunk 100%-ig nyugodtak. Ezért hétfőn otthon maradtam velük.
Blanka ma sem akart enni.

HÉTFŐ:

Blanka reggel megtanulta használni a kutyaajtót. Kicsit aggódtam, hogy nem fog kiférni rajta, de szerencsére annyira azért nem dagadt. :D
Reggel, személyes felügyeletem alatt, hatalmasat játszottak. Alig akartam hinni a szememnek. Blanka folyamatosan hívta játszani, hol a Zorát, hol a Lilit. Az kevésbé tetszett neki, mikor a két nagy őt nyüstölte, de ügyesen védte magát, és tudta hol a határ a fogcsattogtatásban.
Teszteltem is őket. Elmentem boltba. Mikor eljöttem Blanka nyivákolt és mikor hazaértem még mindig a kapuban volt. Természetesen nem vettem róla tudomást, felmentem, jött utánam (mindenhova jön utánam) és csak azután örültem neki, hogy bement a helyére és nyugodtan feküdt. (5 perces szabály!)
Aztán megint elmentem, egy másik boltba. Mire hazaértem Blanka nem volt a kapuban, az ajtónyitásra vhonnan a kertből jött elő, a Zorával. A legnagyobb egyetértésben. :) (Lili eközben a helyén feküdt, ő már tudja, ha elmegyek, majd megjövök, a házat meg úgyis őrzi a Zora. :) )

Később ki akartam küldeni őket a kertbe, hogy igenis játszanak, mert ha a két feketeség fent fekszik, a Zora meg lent, mert nem jöhet fel, abból nem fog kiderülni, hogy hogy viselik el egymást.
De legnagyobb meglepetésemre önállóan kezdeményezték ezt a lépést, és mindhárman a legnagyobb egyetértésben a kertben bandáztak, én pedig az erkélyről lestem őket. :)
Felhívtam a Henit, beszámoltam neki, és abban maradtunk, Blanka marad, megpróbáljuk. Én úgy gondolom, csak idő kellett nekik míg elfogadták ezt az új helyzetet. A mélyvíz kedden lesz. Egész nap egyedül lesznek otthon!

Délután mikor megjött a férjem, felpakoltuk a kutyákat és elindultunk a Ligetbe. Blanka még nem ismeri azt, hogy lábhoz, de ettől függetlenül pórázon egész szépen jött.
Az autóktól fél, ha elmegy egy mellette, mindig lelassít és bújna az ember lába közé. Ha nem figyelünk, garantált a pofára esés.
A behívás is labilis még, de dolgozunk rajta. A villamosozást viszont egészen ügyesen viselte. Sőt a szájkosár sem okozott neki akkora traumát, mint azt hittük. Összességében egy nagyon alkalmazkodó kiskutya, csupa báj, és megfelelni vágyás.
Sok dolgunk lesz vele, hiszen őt még soha senki nem tanította. De én bizakodó vagyok.
Ja és végre evett pár falatot! :)