A legcsodálatosabb Duna part, amit ismerek. Finom homok, napsütés, fák, és a gyönyörű Duna. Természetesen kutyával is lehet menni, az egyetlen hátránya, hogy ezt a paradicsomi környezetet már túl sokan fedezték fel maguknak, így időben kell érkezni, hogy jó helye legyen az embernek. :)
Szerencsére ezen a nyáron háromszor jókor érkeztünk. :D
A Lilikének is nagyon tetszett, meg a szép szemű unokaöcsikéim is nagyon élvezték a pancsit.
Lilinek kétszer játszótrásat is vittünk, először Bazit, a barátaink kutyusát, múlt szombaton pedig Bogikát, apuék új kutyusát.
Bogikának a nagy víz, még félelmetes, ismeretlen dolog, amivel tartja a 3 lépés távolságot, de Botinak végül sikerült hasig becsalogatnia, ahol aztán megállt és élvezte ahogy a finom hullámok cirogatják a pociját. Nagyon cuki volt.
Utána aztán felválta panírozták egymást Lilivel a parton. A szőrükbe ragadva egy homokozónyi homokot vittünk haza. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése