Kutya a vízben, avagy egy vasárnapi kutyaséta története

Ez teljesen hétköznapi és vidám hír is lehetett volna, ha nem vasárnap délelőtt történik, mikor a ragyogó napsütés ellenére is erős mínuszok voltak.
Szerencsére nem a mi kutyáinknak sikerült belebalettoznia a vízbe, de közvetve mégis szerepünk volt a minidrámában, ami végül happy enddel zárult. De kezdem az elején!
Vasárnap délelőtt, hosszú kihagyás után végre sikerült összeegyeztetnünk egy sétát Lili örökbeadóival és vérszerinti anyukájával. (Kata és Pötyi!)
10 körül jöttek értünk, és kutyástul férjestül, barátostul beültünk az autóba és elindultunk sétálni. Kata mondta, hogy ők mostanában a dunakeszi Dunapartra szoktak menni, erre én javasoltam, hogy akkor már menjünk ki a gödi Homoxigetre.
Ki is mentünk, ám az első nehézséggel akkor találtuk szembe magunkat, mikor át akartunk kelni. A holtágban ugyanis, bár nem volt magasan a víz, teljesen befagyva sem volt, mikor négyen álltunk rajta akkor még ropogott is. :)
Így elballagtunk a gátig, ami alig látszott ki a hó alól, és a vas palló el is volt csúszva kicsit. Ettől függetlenül itt végre át tudtunk kellni.
Legnagyobb meglepetésemre a víz elég magas volt, és a nagy hó miatt nehezen lehetett látni, hogy hol kezdődik a víz, de a biztonság kedvéért a kutyusokra mindig rászóltunk ha megítélésünk szerint túl közel merészkednek a széléhez. Elsétáltunk a sziget déli csücskéig, közben ragyogóan sütött a nap, már-már melegem volt a nagy kabátban. aztán egyszercsak a nagy semmiből, a holtág felőli partoldalról a befagyott havas jégen átrohant egy bozontos nagytestű kutya. nem is volt semmi gond, de mikor a gazdija visszahívta, egyszercsak beszakadt alatt a jég.
A férjem ezt pont látta, én már csak arra eszméltem, hogy a kutya a jéghideg vízben evickél, és próbál kimászni, de a jég újra és újra beszakadt. A gazdája kb 20 méterre volt a túlparton, tőlünk csak 3-4 méter választotta el, de visszafelé sem tudott jönni, mert ott meg nem tört a jég. A kutyus nagyon össze volt zavarodva, pillanatok alatt történ mindent, de látszott, hogy fárad és ijedt.
A Szilárd (Kata barátja) úgy döntött bemegy érte. A kabátját levette, de amúgy bakancsban és farmerban, ahogy volt bement a vízbe. Szerencsére sikerül feltörni a jeget közte és a kutya között, így csak derékig lett vizes, a kutyus pedig ki tudott úszni.

Nagytestű, bozontos eb volt, remegett mint a nyárfalevél és össze is volt zavarodva. Pórázra vettük és elindultunk vissza, a gazdi pedig már úton volt a túlpartról.
A gazdi is nagyon meg volt ijedve, egy idősebb pacák volt, még a könnye is kicsordult, és nem győzte megköszönni a segítséget.
A séta itt véget is ért, húztunk vissza az autóhoz, Kata pedig nyomatta ezerrel az ülésfűtést. :)
Szóval tényleg happy end!


Azért remélem minden kutyás levonja a tanulságot, és csak nagyon körültekintően sétál kutyusával befagyott tó vagy folyóparton!

Nyárzáró hétvége

Talán lesz még jó idő idén, de gyanítom, hogy kánikula és vízparti hétvége már nem igen.
Szombaton anyósoméknál voltunk Győrben, Lilike viszont itthon maradt. Ott sok a szőnyeg, kevés a hely, s mivel Lilike most kiemelkedően jó egészségügyi állapotban van, nem akartam kísérteni a sorsot.
Ráadásul vasárnap reggel már haza is jöttünk, így csak egy fél koplalónapot kellett túlélnie, ráadásul még kárpótoltuk is. Kimentünk a barátainkkal és Bazi kutyával a Homoxigetre! :D
Ismét elképedtünk, hogy mit műveltek. :) Fel alá rohangáltak a homokban, poroltak, mint a fene, és egyfolytában izegtek-mozogtak. Mi pedig kiélveztük a nyár utolsó simogató, barnító sugarait. Felejthetetlen délután volt!
Amit utána megfejeltünk egy bográcsvacsorával anyukáméknál. :)

Köszönöm nyár, hogy ilyen jó voltál hozzánk, maradj még amíg csak lehet! ;)

Homoxiget

A legcsodálatosabb Duna part, amit ismerek. Finom homok, napsütés, fák, és a gyönyörű Duna. Természetesen kutyával is lehet menni, az egyetlen hátránya, hogy ezt a paradicsomi környezetet már túl sokan fedezték fel maguknak, így időben kell érkezni, hogy jó helye legyen az embernek. :)
Szerencsére ezen a nyáron háromszor jókor érkeztünk. :D
A Lilikének is nagyon tetszett, meg a szép szemű unokaöcsikéim is nagyon élvezték a pancsit.

Lilinek kétszer játszótrásat is vittünk, először Bazit, a barátaink kutyusát, múlt szombaton pedig Bogikát, apuék új kutyusát.
Bogikának a nagy víz, még félelmetes, ismeretlen dolog, amivel tartja a 3 lépés távolságot, de Botinak végül sikerült hasig becsalogatnia, ahol aztán megállt és élvezte ahogy a finom hullámok cirogatják a pociját. Nagyon cuki volt.
Utána aztán felválta panírozták egymást Lilivel a parton. A szőrükbe ragadva egy homokozónyi homokot vittünk haza. :)