Kutya a vízben, avagy egy vasárnapi kutyaséta története

Ez teljesen hétköznapi és vidám hír is lehetett volna, ha nem vasárnap délelőtt történik, mikor a ragyogó napsütés ellenére is erős mínuszok voltak.
Szerencsére nem a mi kutyáinknak sikerült belebalettoznia a vízbe, de közvetve mégis szerepünk volt a minidrámában, ami végül happy enddel zárult. De kezdem az elején!
Vasárnap délelőtt, hosszú kihagyás után végre sikerült összeegyeztetnünk egy sétát Lili örökbeadóival és vérszerinti anyukájával. (Kata és Pötyi!)
10 körül jöttek értünk, és kutyástul férjestül, barátostul beültünk az autóba és elindultunk sétálni. Kata mondta, hogy ők mostanában a dunakeszi Dunapartra szoktak menni, erre én javasoltam, hogy akkor már menjünk ki a gödi Homoxigetre.
Ki is mentünk, ám az első nehézséggel akkor találtuk szembe magunkat, mikor át akartunk kelni. A holtágban ugyanis, bár nem volt magasan a víz, teljesen befagyva sem volt, mikor négyen álltunk rajta akkor még ropogott is. :)
Így elballagtunk a gátig, ami alig látszott ki a hó alól, és a vas palló el is volt csúszva kicsit. Ettől függetlenül itt végre át tudtunk kellni.
Legnagyobb meglepetésemre a víz elég magas volt, és a nagy hó miatt nehezen lehetett látni, hogy hol kezdődik a víz, de a biztonság kedvéért a kutyusokra mindig rászóltunk ha megítélésünk szerint túl közel merészkednek a széléhez. Elsétáltunk a sziget déli csücskéig, közben ragyogóan sütött a nap, már-már melegem volt a nagy kabátban. aztán egyszercsak a nagy semmiből, a holtág felőli partoldalról a befagyott havas jégen átrohant egy bozontos nagytestű kutya. nem is volt semmi gond, de mikor a gazdija visszahívta, egyszercsak beszakadt alatt a jég.
A férjem ezt pont látta, én már csak arra eszméltem, hogy a kutya a jéghideg vízben evickél, és próbál kimászni, de a jég újra és újra beszakadt. A gazdája kb 20 méterre volt a túlparton, tőlünk csak 3-4 méter választotta el, de visszafelé sem tudott jönni, mert ott meg nem tört a jég. A kutyus nagyon össze volt zavarodva, pillanatok alatt történ mindent, de látszott, hogy fárad és ijedt.
A Szilárd (Kata barátja) úgy döntött bemegy érte. A kabátját levette, de amúgy bakancsban és farmerban, ahogy volt bement a vízbe. Szerencsére sikerül feltörni a jeget közte és a kutya között, így csak derékig lett vizes, a kutyus pedig ki tudott úszni.

Nagytestű, bozontos eb volt, remegett mint a nyárfalevél és össze is volt zavarodva. Pórázra vettük és elindultunk vissza, a gazdi pedig már úton volt a túlpartról.
A gazdi is nagyon meg volt ijedve, egy idősebb pacák volt, még a könnye is kicsordult, és nem győzte megköszönni a segítséget.
A séta itt véget is ért, húztunk vissza az autóhoz, Kata pedig nyomatta ezerrel az ülésfűtést. :)
Szóval tényleg happy end!


Azért remélem minden kutyás levonja a tanulságot, és csak nagyon körültekintően sétál kutyusával befagyott tó vagy folyóparton!