Érdeklődő

Tegnap reggel 10 körül csörgött a férj telefonja.. (Az enyémmel ismét történt egy kis gikszer, ennek kapcsán a szombati, amúgy remek hangulatú családi este irdatlan üvöltözésbe csapott át, melynek következménye volt, hogy én duzzogva hazajöttem, a férjem meg ott ragadt, vasárnap pedig mehettem vissza a Tó büfébe..De minden jó, ha a vége jó! :))
Egy kedvesnek tűnő, szimpatikus női hang érdeklődött Blanka felől. A szívem azonnal a torkomban kezdett dobogni, és hirtelen öröm és rettegés lett úrrá rajtam.
Férjjel megbeszélték, hogy még ma eljön megnézni, és ha szimpatizálnak, akkor haza is vinné. Mondtuk neki, hogy örökbefogadási szerződést írnánk, és ha szeretné elvinni, akkor szeretnénk mi is  megnézni, hogy mégis hova kerül. Ezzel a telefonban úgy tűnt nincs is semmi baja. A mostanában elpusztult kutyusuk helyett szerették volna Blankust, hogy a meglévőnek legyen újra társa. Miután letettük a telefont, azonnal elbőgtem magam, és hirtelen nagyon szomorú lettem a gondolattól, hogy elviszik Blankát.
Majd kb. fél órával később, jött egy sms a hölgytől, hogy mégsem tudják elvinni a kutyust, és sajnálja amiért zavart minket.
Olyan szomorú lettem, hiszen anélkül mondtak le Blankáról, hogy személyesen is találkoztak volna vele. Persze jobb így, mint ha már elvitték volna és utána jönnek rá, hogy mégsem kell.
Utána még próbáltam felhívni a nőcit, hogy megérdeklődjem, a szerződés vagy az rémítette meg, h szeretnénk megnézni hova kerül?
Vagy felmérték, hogy rövid idővel a kutyájuk elvesztése után, még nem állnak készen egy újabb családtag érkezésére?
Sajnos ezt nem tudjuk már meg, és továbbra is van egy örökbeadó kutyusunk! :)