Mindennapok

A Lányok hol jók, hol rosszak. :) De mindig elképesztőek! :D

Múlt pénteken egy-egy tanulás közti szünetben, kimentem a kutyukhoz és gyakoroltuk az ül-fekszik-ül-fekszik parancssort. A lépcsőházban, tényleg csak 2-3 percig.
Blanka csinálja, bár mindig mulatok rajta, mert a fekvés az nála a hanyatt odadörgölőzéssel egyenlő, és hát ebből felülni nem olyan egyszerű ám. Meg nem is nagyon érti, hogy "ha most feküdtem le minek felállni? Inkább simogatná a hasam.."- gondolhatja ő.

Ezután jött Lilike, érdekes most nem tolakodott oda, hogy ő is, ő is, hívni kellett. Jött. Leült. Mondom neki: "Fekszik!" Semmi. Megismétlem. Semmi. Nézett lehorgasztott fejjel, néha rámpillantott bánatosan, de nem. Aztán mondtam neki megint, akkor már láttam rajta, hogy szégyenli magát kicsit, én meg kezdtem ideges lenni, hogy mégis mit képzel magáról a kisasszony?
Megint mondtam neki, hogy "Fekszik!", erre bepróbálkozott egy pacsival, hátha.. de nem jött be.
Kezdtem érezni, hogy a méltóságom elúszik. (Ekkor a lépcsőfordulóban voltunk.)
Felmentem a lépcsőn, hívtam Lilit, jött. Persze Blanka is ott nyüzsgött azonnal, de őt beküldtem a helyére.
Nagy levegő, Lilinek újra parancs. "Ül. Okos vagy! Fekszik!" Megint csak a pillogás. De az a fej? Amellett, hogy jól felidegesítettem magam, amiért ilyen kis szemtelen, majdnem hangosan felröhögtem, hogy mennyire cuki. :)
Farkasszemet néztünk, aztán elkezdett a lábtörlő felé fordulni, és nagy kínlódva készenléti fekvésben lefeküdt a lábtörlőre... És akkor leesett. Lilike őméltóságának, hideg volt a kő! Nem is értem, hogy képzelhettem, hogy ő majd arra lefekszik!
Ilyenkor azért lekaparom az arcomat. :) De ő ilyen. Pedig nem érzem úgy, hogy elkényeztettük volna (tesóm szerint igen, de amúgy nem), mert nálunk azért szigorúság van és Lili jól nevelt. De vannak ilyenjei. Mintahogy a múltkor is, férjem jött velük haza, mindkettő pórázon, bal lábnál, Lili kívűl. Rend van nálunk kérem szépen. Erre egyszercsak Lili balra kilép, férj majd felborul. Mindezt miért? Hogy ne kelljen belelépnie a pocsolyába.. Döbbenet.
Úgyhogy nem véletlen, amiért Lilikét Lilike királykisasszonynak becézzük. :)
Ettől függetlenül tavasszal végre sort kerítünk a kutyaiskolára, lesz ami lesz, mert az én nagyonokos kiskutyámnak van még mit tanulnia..

Blanka finnyásságból pont az ellentéte Lilinek. Őt aztán nem érdekli semmi, belemegy a pocsolyába, meg is ázhat, saras lehet. Nem számít. Állandóan dömperszám hullik belőle a homok. Vasárnap lecseréltük a vackukat tisztára, gyorsan vissza is cserélték a helyeket. Lili a házban, Blanka a kosárban. Másnap Blanka úgy összekoszolta a házat, hogy Lili megint inkább a kosarat választotta, nehogymá' a homokba kelljen feküdnie.

És Blanka nem csak a homokban szeret fetrengeni, vasárnap egy jó adag humán fekáliába is sikerült belehemperednie (ez volt a kiváltóok, a vacokcserére), de úgy, hogy tisztességesen nyakon se lehetett vágni, mert az ember nem tudta hol nyúljon hozzá. Tetőtöl talpig szaros volt. (A férj volt velük sétálni... :D)
A fürdetést én nyertem meg. 3/4 órával és egy fél flakon samponnal később, Blanka végre nem volt szarszagú. Viszont az egész zuhany egy merő fekete szőrcsomó volt. És csak jött, csak jött a szőr.. Hát igen mostanság nem nagyon volt kefélgetve.
Sikerült megtörölni nagyjából (de olyan vastag a bundája, hogy a bőre sztem nem is lett vizes..), egyből ment a vackába, jól bebugyoláltuk, és száradás utána  férj mégegyszer megkefélgette. Blanka gyönyörű szép tiszta és illatos lett. Igazándiból ekkor szembesültünk vele, hogy milyen karcsú lett, hiszen lekerült róla az optikai tuning is. :D
A fürdés után másfél óráig a kutyaszőrpamacsokat szedegettük össze. Remek program volt.

Szóval ilyenek a mindennapok. :)